A táj felszínét a jégtakaró letaroló munkája alakította a mai formára (vásott sziklák, lecsiszolt hegyhátak). Az ország tengerpartja erősen tagolt a délnyugati részen, gránitszigetek emelkednek ki a tengerből. A Botteni-öböl bejáratánál fekszik Finnország legnagyobb szigete, az Ahvenanmaa. Legmagasabb hegycsúcsa a 1324 méteres Halti a Skandinán-hegyvidéken.

A ország központi része erdős, mocsaras tóvidék. Az éghajlat délen és középen hideg-mérsékelt, észak felé arktikus. A sarkkörtől északra a hosszú nappalok idején 30 °C is előfordulhat nyáron. A csapadék harmada hó formájában hullik le. Északról és keletről gyakran árasztják el a területet a hideg légtömegek.

Növényvilág

A táj északi részét tundra és erdőstundra borítja. Délen az erdeifenyő a jellemző, legdélebben még lombhullató fajokkal is találkozhatunk. Finnország 68,6 százalékát erdők borítják.

Az ország sziklás felszínét vékony, rossz minőségű talaj fedi. A feltöltődött tómendencékben tőzeges-lápos talaj található. Mezőgazdasági növényeket inkább a délnyugati országrészben termesztenek, északon csökken a vegetációs időszak.

Állatvilág

Élővilága sokszínű, jellegzetesen európai. Az ország déli részén még élnek mezei nyulak, északabbra a sarki nyúl a jellemző. A rágcsálók képviselője a kis repülőmókus, a burunduk, a hód, és az erdei lemming.

Ragadozók közül találkozhatunk farkassal, sarki rókával, nyestkutyával, hermelinnel, nyérccel, hiúzzal és rozsomákkal.

Finnország híres jávor- és rénszarvasairól. Madárvilága jellegzetes fajai az északi búvár, a vetési lúd, a sarki hófajd, a nyírfajd, a siketfajd, a háromujjú harkály az északi szajkó, a lappföldi cinke, a nagypirók, és a nagy keresztcsőrű.

Nemzeti parkok

Finnországban 32 nemzeti park található. A legnagyobb parkok Lappföldön terülnek el: a Lemmenjoki 2855 négyzetkilométerrel, és az Urho Kekkonen 2538 négyzetkilométerrel. A természetvédelmi területek nagy része északon van.