Sziasztok! :)

Gondoltam írok magamról pár szót, már csak úgy bemutatkozásként is. Teljes nevem Kovács Noémi és szerény személyem 23 éves. Levelezőn egyetemre járok, valamint aktívan állást keresek jelenleg.

Vágjunk is bele a közepébe. Az első és ugye leggyakoribb kérdés bármilyen szurkolóval kapcsolatban az az, hogy mikóta drukkolsz neki?

Nos, nálam ez egy elég összetett kérdés.

Én ugyanis a 2003-as Magyar Nagydíj óta Fernando Alonsonak drukkolok/drukkoltam. Azon a számomra emlékezetes futamon vett olyan fordulatot a nézőpontom, hogy minden apai-baráti ráhatás nélkül választottam ki egy számomra szimpatikus és tehetségesnek tartott Forma-1-es pilótát.

Ő pedig nem más volt, mint Fernando Alonso. Imádtam nézni, ahogy apukám nagy kedvencét, Schumachert körbeautózza, nekem már csak ezért is szimpatikus lett.

Utána 2005-2006-ban együtt izgultam végig vele, hogy megnyeri-e a világbajnokságokat, megnyeri-e a hőn áhított címet! Határtalanul boldog voltam, amikor ez sikerült neki, ráadásul kétszer egymás után!

Azonban 2005-ben, nemcsak az ő tehetsége vált számomra teljesen nyilvánvalóvá, hanem egy szőke finn fiatalemberé is, akit Kimi Raikkönennek hívtak. Igaz, akkor még nem drukkoltam neki, de roppant mód tetszett az a küzdeni akarás, ahogy kinyomta a kocsi szemét a minél jobb helyezés érdekében, hogy az utolsó utáni pillanatig küzdött a végső trófea megszerzéséért. Akkor kezdtem el tisztelni.

2007-ben pedig, minden Alonso-drukkerságom ellenére úgy gondolom, hogy Kiminél landolt a legméltóbb kezekben – és megérdemelten – a trófea. Egyáltalán nem értek egyet most sem és akkor sem azzal, hogy Kimi papír vb-t kapott. Azt a világbajnoki címet annak köszönhette, hogy az egész idény alatt „lőtávolban” maradt és mentalitásának köszönhetően, a legnehezebb helyzetekben hihetetlenül higgadt tudott maradni.

És most érkezünk el ahhoz a ponthoz, amikor elkezdtem őt szeretni. 2009-ben Kimin ugyanazt az elszántságot, küzdeni akarást és „csendes dühöt” láttam, amit 2008-ban Fernandon. Mind a kettejüknek kijutott a jóból ezekben az években: pocsék volt a kocsijuk, de a hátukon vitték a csapatukat. A legjobbnak igazán nem nevezhető autójukból mind a ketten kihozták a legjobbat, a lehető legtöbbet. És a középmezőnyben is nagyon szépeket csatáztak! Amikor a 2009-es évad vége felé kiderült, hogy Fernando érkezik, nem tetszett, hogy Kimi helyére.

Nem értettem egyet a Ferrari döntésével. Szerintem Massát kellett volna elküldeni, nem pedig azt a versenyzőt, aki egy világbajnoki címet szerzett a csapatának. És meggyőződésem, hogy ha Felipének nincs az a balesete a Hungaroringen, akkor Kimit tartják meg, nem pedig a „15 másodperces világbajnokot”, aki mára inkább úrvezetővé avanzsált.

Röviden ennyi a történetem. Nagyon sajnálom, hogy úgymond a „pályafutása vége” – felé kezdtem el neki szorítani, amikor már a WRC-ben vitézkedik. De legalább általa megismerek és megszeretek egy új kategóriát… És legnagyobb szívfájdalmamra úgy látom, hogy ott sokkal jobban érzi magát, mint a Forma-1-ben.

Pedig bevallom, hiányzik onnan a karaktere. A versenyzése.

Azt hiszem, hogy én a végletek „rabja” vagyok. Két olyan pilóta a kedvencem, akik teljesen ellentétes habitussal rendelkeznek. Egyrészről ott van egy lobbanékony, önfejű, makacs, furkálódó őrült spanyol. Másrészről pedig, egy végtelenül higgadt, precíz, nyugodt és halálosan laza, mégis rejtélyes finn. És mind a kettő gyors, valamint iszonyúan tehetséges…

Mindent egybevetve, ez egy viszonylag új-friss „szerelem” Kimi felé, de azt hiszem, ez is tartós lesz. Ugyanúgy, mint ahogy Fernandonak is már évek óta drukkolok. Éppen ezért kérem minden kedves olvasómat, hogy lehet itt Fert utálni, ellentétes véleményen lenni velem, de csak kultúrált körülmények között. És ha van kedvetek, Alofunnal közösen van egy Fernandos-Jaimes oldalunk, mindenkit szeretettel várunk. A Site Sistereknél megtaláljátok. :)

És akkor most pár kedvencem, az élet más területeiről:

• Kedvenc sportjaim: Forma1, foci, úszás, kajak.
• Kedvenc focicsapataim: Barcelona, Manchester United, válogatott szinten pedig Spanyolország, Portugália – kivéve C.R. -, Törökország.
• Könyvek: Anne Rice regényei (Vámpírkrónikák, Mayfair-boszorkányok történetei, A csontok szolgálója), Mario Puzo: Keresztapa, A család, Omerta, Margit Sandemo: Jéghegyek népe 47 kötetes családregény, Moldova György: A Szent Imre induló, Elhúzódó szüzesség, Bűn az élet.., Móricz:  Légy jó mindhalálig, és Vavyan Fable összes, H.P., Gyűrűk Ura trilógia és Szilmarilok. Ennyi lenne a teljesség igénye nélkül.
• Filmek: Keresztapa – szigorúan az első rész -, Napsütötte Toscana, Marvin szobája, A pokolból, Hair, Hegedűs a háztetőn, Ördögűző, Ómen, Gyűrűk Ura, Indiana Jones, A szív dallamai, Step Up 1-3… De a lista még nem teljes.
• Színek: mikor milyen hangulatom van…. Piros, sárga, kék, zöld, lila, narancssárga… Szóval a szivárvány teljes skálája.

Hát… Röviden ennyi lenne. :) Ha esetleg van még kérdésetek, tegyétek fel bátran és válaszolok.

Noncsi