A finn etikett egyenességében és közvetlenségében roppant egyszerű. Az illem minden országban elfogadott alapjai Finnországban is bevethetőek. A finnek közötti kapcsolatok a munkahelyen és szabadidőben is meglehetősen informálisak. A tegezés szinte teljesen kiszorította a magázást. Ennek ellenére nem árt elsajátítani a magázás szabályait, és használni is őket ismeretlenekkel, idősebbekkel vagy magasabb rangúakkal folytatott beszélgetés során, bár a tegezéssel sem véthetünk nagy hibát. Hivatalos találkozáskor a finnek kezet ráznak, a puszikat, öleléseket és más érintéseket jobb meghagyni a baráti körön belüli érintkezésre.

A finnek továbbra sem mesterei a small talk-nak. A világ eseményeiről, kiemelkedő vagy gyenge sporteredményekről, az időjárásról szükség esetén beindul a társalgás, de az öncélú beszélgetés nem a finnek műfaja. Finnországban a szónak súlya van, például a szóbeli ígéretek és megegyezések betartandóak. Buszon vagy villamoson a finnek nem kezdeményeznek társalgást idegenekkel. A hallgatás a finn kultúra része, bár a mai mobiltelefonos korszakban a külföldinek feltűnhet, hogy ez a nép nem tud meglenni telefonálás nélkül!

A dohányzás az utóbbi időben visszaszorulóban van, a társadalom elítélőbb a dohányosokkal szemben. Nyilvános helyeken és a munkahelyeken törvény tiltja a dohányzást. Éttermekben tekintettel kell lenni a társaság többi tagjának véleményére. Ezzel szemben étteremben a borravalóval nem kell foglalkozni. A számla tartalmazza a felszolgálás összegét, de ha készpénzzel fizet az ember, az összeget fel szokták kerekíteni a következő egész számra. A borravaló nem ismeretlen olyan mértékben, hogy aki kapja, ne örülne meg neki, ám sehol sem várják el.