A szauna olyan helyiség vagy külön kis faház, amelyet felfűtenek, hogy benne emberek izzadhassanak kikapcsolódás céljából. Legtöbbször - de nem feltétlenül - a forró kövekre öntött víz által történő vízgőzképzés, és a mosakodás is hozzátartozik.

A Finn Szauna

A szauna a finn vidéki házakban, nyaralókban általában nyírfafűtéses, a városi lakásokban, fürdőkben általában elektromos üzemű. A városi lakásokban általában fa lambériával kialakított kis helyiség a fürdőszobában.

A nyaraló, avagy mökki tartozéka a szauna, általában egy tó partján helyezkedik el, és egy külön kis faházból áll. A szaunázás után többnyire a tó vizét használják lehűlésre, télen ehhez lék vágása szükséges. Lehet ugyanakkor csak a havat is használni, avagy kint állni a -20-30 °C-os hidegben. Szauna után a hideg víz vagy levegő pár percig egyáltalán nem hideg, hanem kellemes.

Jelenleg kb. 2 millió szauna van Finnországban, ebből 1,2 millió magánlakásokban, a maradék a nyaralókban (mökkikben), szállodákban, uszodákban található. Ez az 5 milliós népességhez képest igen soknak számít. Az utóbbi 50 évben a gyarapodás sem kevés: 1938-ban még csak 1,5 millió szauna volt.

Legendák szólnak arról, hogy a finneknek milyen fontos a szauna. Az egyik történet szerint például az Afganisztánban állomásozó finn békefenntartóknak természetesen az egyik legfontosabb feladata a szauna létrehozása volt.

A finn ex-miniszterelnök, Urho Kekkonen szaunameghívását soha, egyetlen – belföldi, avagy külföldi – politikus sem merte visszautasítani. Finnország egykori első embere a legfontosabb döntéseket rendszerint a forróságban üldögélve hozta meg. A rövid, hivatalos tárgyalótermi megbeszélés után a szomszédos szaunában volt a folytatás. Öltöny, nyakkendő, cipő, zokni, alsónadrág le – kezdődhetett a politikai vita. Az igazán fontos döntések a hőségben születtek. Érdekesség, hogy Urho Kekkonen is egy szaunában született 1900-ban.

Ami az angoloknál az ötórai tea, az a finneknél a szauna: szent és sérthetetlen. Ha máskor nem, legalább egyszer egy héten, általában hétvégén szakítanak rá időt. Ha egy család egy másikat szaunázni hív, az többnapos együttlétet jelent. Szombat délután 5-6 órára felfűtik a szaunahelyiséget, és kezdődik a többórás lazító, pihentető családi program. Mellé állandó kísérő a sör virslivel. Lenkkimakkara – ha ezt egy finn meghallja, összefut a szájában a nyál, mert a szaunázás utáni és közbeni eszem-iszomot jelenti.

A finn gyerekeket korábban a szaunában való viselkedésről a templomban való viselkedéshez hasonló módon tanították. A szauna az emberek életét végigkísérte, központi, „szent” hely volt számukra. Általában szaunában születtek és halottaikat is ott ravatalozták fel.

A szauna egészségre előnyös hatásai

Bár a szauna elsősorban a mosakodás céljából alakult ki, idővel az egészséges életmód és a szórakozás egy formájává vált. Egészségre előnyös hatásai a következők:

1) A vérkeringés fizikai igénybevétele révén edzi a szívet, és javítja a vérkeringést. Ugyanakkor vérkeringési zavarokkal, és szívpanaszokkal küszködőknek vigyázniuk kell, hiszen az igénybevétel túl nagy lehet.

2) Az immunrendszer igénybevételével erősíti azt. Vigyázni kell arra, hogy közvetlenül szaunázás alatt az immunrendszer le van terhelve, így eközben a megbetegedés veszélye nagyobb.

3) Az izzadás során a szervezetből természetes úton távoznak méreganyagok, a szaunázás ezt a természetes folyamatot fokozza. Ezáltal és a hangulata által segíthet a stressz oldásában.

4) A bőrre jó hatással van, és álmatlanság ellen is jó szer, továbbá az izomláz enyhítésében is kellemes gyógymód. Sportolóknak segíthet a bemelegítésben is.

„Kismértékben orvosság, nagymértékben gyógyszer” – mondják a szaunázásról fent, északon. Finnországban például ma is sokan receptre, orvosi előírásra szaunáznak. Azt tartják, a hirtelen megnövő pára- és iontartalom serkentőleg hat az agyműködésre. Ha egy finn szívbeteg orvoshoz megy, sosem tiltják el a szaunázástól, azt azonban elmondják a betegnek, hogy módjával használja a forróságot. A hirtelen hőmérséklet-változás – a hideg, meleg folytonos változtatása – nem ajánlott a magas vérnyomásban szenvedőknek, még ha finnek is.

Szaunában használt eszközök

A szaunázáshoz számos eszköz kapcsolható, egy részük hagyományból, mások az élmény fokozása, a szaunázás egészségesebbé tétele miatt, illetve technikai szükségszerűségből.

Az egyik legfontosabb eszköz a kályha. A kályha lehet fafűtéses, elektromos, vagy – a szauna egy modern változatában – infra. A finnek a fafűtéses kályhát nevezik az „igazinak”, a fa égésekor keletkező gőz és illat miatt. A fafűtéses szauna ezért egy kicsit hangulatosabb. A villamos fűtésű kályhák kényelmesek, tiszták, a biztonságtechnikára azonban ügyelni kell. Különleges berendezésekre vagy helyiségekre vonatkozó követelmények. Szaunafűtő berendezést tartalmazó helyiségek és fülkék. Nagyon fontos, hogy a kályha (és a világítás) elektromos bekötése is érintésvédelmileg biztonságos legyen. (A szaunába pl. nem építhető be konnektor.)

A kályhára köveket szokás helyezni. A kövek egyrészt a meleget tárolják, így a kályha kikapcsolása, a tűz kialvása után is még jó ideig melegen tartják a szaunát, másrészt a gőzképződéshez szükséges felületet is biztosítják: felszívják a víz egy részét, nedvesek maradnak, így a kályhára öntött vízből gyakorlatilag semmi nem folyik le a padlóra, illetve fokozatosan párolog el. A kövek továbbá „audiovizuálisan” is hozzájárulnak a szaunázás hangulatához: a szép köveket jó nézni, az elpárolgó víz sistergése pedig kellemes hangulatot áraszt. Az igazán jó löyly [löülü] kialakításához egy elektromos szaunában annyi kőre van szükség, hogy a víz ne menjen a fűtőcsövekre, ugyanis az azokon képződött gőznek nem olyan jó az illata. A gáz- vagy olajfűtéses szaunák még egy rossz elektromos kályhánál is rosszabbak, főként kellemetlen szaguk miatt.

Sok hánccsal összefogott fadézsa és egy fakanál. Jobbra fent néhány alufóliába csomagolt, a terva miatt barna saunatonttu.

A „szauna szíve” egy speciális, henger alakú öblös kő, amelyben sokkal több víz reked meg, így még több gőz (és magasabb páratartalom) képződik. Ezen kívül különböző duruzsoló hangokat is kibocsáthat, ami tovább emeli a szaunázás hangulatát.

A víz öntésére szolgáló két legfontosabb eszköz a dézsa és a kanál. Mindkettő lehet hagyományosan fából vagy rézből. A fadézsák különlegessége, hogy falapokból és fagyűrűkből készülnek, hánccsal összefogva, ezért megfelelő (vizet át nem eresztő) elkészítésük különleges hozzáértést igényel. Napjainkban találkozhatunk „csaló”, fával burkolt műanyag vödrökkel, amelyek úgy néznek ki, mint a hagyományos fadézsák. A vízhatlanság eléréséhez a fakanál is egyetlen fadarabból van kifaragva. A réz eszközök elkészítése egyszerűbb és ezek is hangulatosak.

Vihta vagy vasta a neve a szaunában használatos, nyírfából (koivu) készült „virgács”-szerűségnek, amivel a finnek magukat, illetve egymást csapkodják. A csapkodás tovább serkenti a vérkeringést, és fokozza a szauna egészségre gyakorolt hatását. A nyírfában lévő nedveknek is kellemes hatása lehet. A forró szaunában ez a csapkodás jó levezető tevékenység, amikor már alig bírjuk a hőséget és legszívesebben kifutnánk. A nyírfavesszővel való csapkodás helyett különleges kefékkel, dörzsölőkkel is lehet a bőr vérkeringését serkenteni. A szólás szerint „a szauna a nyírfavessző nélkül olyan, mint az étel só nélkül”.

A „szauna szíve” különböző példányai

Olaj, illetve különböző kozmetikai megoldások formájában nyírfanedvet is lehet kapni, a nyírfaveszőt helyettesítendő. Illatosításra és tesápolásra használhatunk különleges szauna-mézet is, amelyet két szaunázás között kell a nedves testre felkenni, bedörzsölni, majd leöblíteni. A szauna-méz csak annyiban különbözik az étkezési méztől, hogy itt az ikrásodás természetes és hasznos, ezért ez mindig beikrásodott méz. (Skandináviában a méz ikrásodása amúgy sem számít negatívumnak, mint Magyarországon, sokkal gyakoribb az ilyen méz). Lehet használni különböző, aromaterápiás céllal kapható illóolajokat is, valamint léteznek különleges szauna-illóolaj csomagok is. Ezek általában fenyő, koivu, mentol, eukaliptusz, illetve terva illatúak, vagy keverékek (például erdőillat). A terva finnül kátrányt jelent, ami Finnország hagyományos terméke. Sajátságos, fanyar illatot ad, és nagyon különleges hangulatot biztosíthat annak, aki szereti.

A terva illathoz kapcsolódóan említhetjük meg a saunatonttu-t, ami magyarra „szaunatörpének” fordítható, azonban a tonttu nem teljesen azonos a törpével, hanem inkább a troll szó írja le jobban. Ezek a szaunatonttu-k általában szintén terva illatúak.

A szaunában nem szokás törülközőre ülni, ugyanakkor – különösen a nyilvános szaunákban – a fertőzések elkerülése végett érdemes valamit használni. Kaphatóak különleges szauna-textíliák, mint például a szürke színű, hagyományos finn textília, amely 100%-ban természetes alapanyagú len textilia. Olcsóbb megoldás az ún. pefletti, speciális papírtörülköző, amely magasabb műanyagtartalmánál fogva vízállóbb, mint a hagyományos papírtörülközők.

Egy rénszarvas mintás textília

A szaunában különböző berendezési tárgyak vannak. A szaunakabinhoz általában hozzátartoznak a padok, illetve padsorok, amelyek különböző magasságúak, így jobban lehet válogatni a különböző hőmérsékletek között. A padoknak van háttámlájuk, de fejtámla is kapható, ami különösen fekvéshez jó. Székek is használhatóak.

A falra hőmérő, esetleg páratartalom-mérő, illetve óra helyezhető el. Ezek gyakran „vicces” formájúak, vagy valamilyen vicces ábrát, feliratot formáznak. Ugyanígy kívülre is kaphatók különböző szauna-feliratok. A lámpa esetében is fontos lehet a biztonság, hiszen párás helyiségről van szó. Emiatt, és a hangulat emelése érdekében, lehet kapni különböző lámpavédőket. Az utóbbi időben kezd elterjedni a lámpa helyett kis izzók, illetve LED-ek alkalmazása, és egyre terjedő megoldás a plafonra a csillagos égbolthoz hasonló elrendezés kialakítása.

Szaunázási szokások

A szauna elsősorban télen kellemes, de a finnek nyáron is használják. Számukra a hagyományos belföldi vakáció az, hogy kimennek a mökkibe, horgásznak, kirándulnak, grilleznek, és természetesen szaunáznak is. Finnországban a különböző munkahelyeken is találhatóak szaunák, melyek különböző megbeszélések, partik tartozékai is egyben. A közös szaunázás hozzátartozik a finn szocializációhoz, a nemzeti identitás része. A nyilvános, vagy ilyen közösségi szaunázáskor többnyire külön férfi és női szaunák vannak, vagy ha nincsenek, akkor általában először a hölgyek szaunáznak, aztán a férfiak. A szauna „szent” hely, ahol rendszerint nyugodt beszélgetés folyik, és az emberek elfelejtik különböző pozícióikat. A szaunában illetlenség ruhát hordani, azaz a fürdőkben a fürdőruhát is le kell venni.

Egy üzleti tárgyalás után a szaunába való meghívás megszokott, a tárgyalások pozitív alakulását jelzi. Ennek visszautasítása ellenkező jelzésként értelmezhető. A vendégek meghívása magánlakásokban is a tisztelet jele, amelyet még nehezebb elutasítani, bár a finnek ilyen esetben sem sértődnek meg (legalábbis aligha mutatják ki).

A nemzetközi szokások a skandináv szokásoktól eltérnek. A skandináv szokások körülbelül ugyanazok, mint a bemutatott finn szokások. A német területeken a nyilvános szaunákban kötelező a meztelenség és a hideg vizes zuhanyzás. A szaunák koedukáltak és inkább az egészség, mint a társalgás színterei. Nagy-Britanniában és Franciaországban viszont a meztelenség tiltott. A jakuzzi és a szauna használata szokásos. Magyarországon a nyilvános szaunák manapság általában a fürdők részei, koedukált szaunák sűrűn előfordulnak, viszont fürdőruha általában használatos. Japánban is szeparált szaunák vannak, ugyanakkor a meztelenség a szaunaetikett része.

Minden országban jellemző, hogy a szauna a magánházakban is terjedőben van, mert az emberek egyre inkább megengedhetik maguknak. Így otthon mindenki olyan szokásokat vehet fel, ami neki tetszik.

Használatakor érdemes elég időt szánni magára a szaunázásra, és az azt követő pihenésre is. Egy nyugodt, alapos szaunázás körülbelül 3-4 fordulóból áll, és nagyjából másfél óráig tart. Legelőször ajánlatos lezuhanyoznunk, hogy eltávolítsuk bőrünkről a szennyeződést (izzadság, krém, dezodornyomok). A törülközés azért lehet fontos, mert a test felszínén levő víz akadályozza az újabb izzadást, és párolgást.

Az ajánlott hőmérséklet: 70-90 °C körül van, de vannak, akik akár a 130 °C-os meleget is élvezik. A jobb szaunákban több szinten vannak padok. Az alacsonyabb padokon alacsonyabb a hőmérséklet, míg legfelül nagyon meleg lehet. Így kicsit válogathatunk a hőmérsékletet illetően. A kövekre locsolt vízből fejlődő forró gőz, a löyly (ejtsd löülü) hatása, hogy sokkal melegebbnek érezzük a levegőt, miközben annak hőmérséklete ugyanaz. Tehát így a hőmérsékletérzetet növelhetjük, és igazából így kezdünk el izzadni. A szaunázást még kellemesebbé teszik a dézsa vizébe kevert illatos olajok. (Például fenyő, eukaliptusz, mentol.) ld. aromaterápia

Amikor túl melegnek érezzük a levegőt, nem bírjuk már tovább, akkor érdemes kimenni, és lehűteni magunkat. Ez körülbelül 10-15 perc múlva bekövetkezik a megfelelő hőmérsékleten és a megfelelő gőzöltetés mellett. A lehűtés a szabad levegőn sétával vagy fekvéssel kezdődik majd lehet hideg vízzel történő zuhanyzás, hideg medencébe való merülés, extrémebb esetben - télen és elsősorban vidéken - jégkútban való merülés vagy - északon - lékben fürdés. Ha merülésre nincs lehetőségünk, vagy nem szeretnénk, akkor elég csupán kiállni a hideg levegőre. Téves az a feltételezés, hogy a forró szauna után rögtön jéghideg merülőfürdőt kell venni, ez a hirtelen összehúzódó erek miatt nagyon megterhelő a szervezet számára, szélsőséges esetben infarktushoz is vezethet. A hűtőzködést a lábfejek melegvizes áztatása követi mellyel helyreállítjuk a vérkeringést. A szaunába szárazra törölközve kell visszatérni, hogy a bőrön maradt párolgó, hűtő hatású víz ne hátráltassa az izzadás megkezdését.

Közben igyunk minél több folyadékot, igény szerint, az izzadság pótlására. Az alkoholos folyadékok az egészséges hatásokat lerontják, és lehet, hogy alkalmazásukkal kevésbé bírjuk a szaunát (bár a finnek rendszeresen söröznek szaunázás közben). Töményebb ital fogyasztása valószínűleg túl megterhelő, és semmiképpen sem egészséges. A finnek a sör mellett sokszor a helyi virslit, a makkara-t fogyasztják ilyenkor.

Forrás: Wikipédia