Kimi Räikkönent nem olyannak ismertük meg, mint aki élvez egy jó dumálást. Ezért abból, hogy az interjú már vagy húsz perce tart, és ő még mindig beszél, arra következtetek, hogy ez jó jel. Hiszen néhányszor még nevet is! Valahogy most nem a megszokott érdektelen, fakó tekintetű figura áll itt előttem, aki monoton nemtörődömséggel válaszolgat egyszavasakat a verseny utáni kérdésekre. Az előttem lévő Kimi napbarnított, láthatóan nyugisabb, mint tavaly, és kényelmesen hátradőlve lazít székében. Azt azért túlzás lenne állítani, hogy még élvezi is az interjút, de legalább még nem hagyott faképnél.

Sokan sokat morfondíroztak tavaly azon, hogy vajon mi történt Kimivel. Persze futott egy csomó leggyorsabb kört, de mindössze csak kétszer nyert futamot. Számos versenyét fejezte be egy rakás szénszál-merevítéses törmeléket hátrahagyva, de ilyenkor is csak vállat vont, é lelépett. Úgy tűnt, a világbajnok elveszítette motivációját. De biztosat senki sem tudott. Kimi ugyanis nem az a szívét kiöntő fajta.

Rengetegféle jelzőt fecséreltek a jellemzésére, de ennek az embernek a lényegét pár melléknévvel tökéletesen ki lehet fejezni. Ami a következő oldalon felsejlik, karakterének különféle nüánszain át, az egy szinte költői egyszerűséggel élt élet portréja, és egy olyan szemlélet, amit egyszerűen képtelenség túlelemezni, mert ez eleve az elérhető minimumra csupaszított.

Íme tehát a 2007-es világbajnok, elemeire bontva: Kimi saját szavaival…

Független
„Azt teszem, amihez kedvem van”

Téged egyfajta szabad szelleműnek ismernek. Van olyan a környezetedben, aki azt mondhatja neked: „Ezt ne csináld!”, és hallgatnod kell rá?

Bárki mondhatja. De nem igazán számít. Én döntöm el, mit csinálok. Rengetegen mondhatnak sokfélét, de igazából rajtad áll, hogy hiszel nekik vagy hallgatsz-e rájuk. Én azt teszem, amihez kedvem van. Nem igazán érdekel, hogy más pilóták mit csinálnak. Megvan a saját életem, és a saját dolgaim. Mindenki másmilyen, és szerintem a boxutcában sincs két egyforma ember.

Te vagy a leggyorsabb arrafelé?

Nem tudom. Ha bármelyik pilótát megkérdezed, tuti azt fogja mondani, ő a leggyorsabb. Persze néha előfordul, hogy te vagy a leggyorsabb, néha pedig nem. Ez sok mindentől függ. Ha minden összejön, akkor igen, lehetsz te a legjobb. De ez nem egyszerű. Ezt sohasem fogjuk megtudni. Mármint, szerintem tök felesleges azt mondogatni, hogy ez a srác a leggyorsabb. Aki nyeri a bajnokságot, az volt a legjobb az adott évben, szerintem így a legegyszerűbb tekinteni az F-1-re.

Azt nyilatkoztad egyszer, hogy ha visszamehetnél az időben, akkor vagy cowboy lennél a vadnyugat hőskorában, vagy F1-es pilóta a 70-es években…

Azért az F-1 jobb móka lenne. Veszélyes volt persze, de hát manapság meg alig látni előzéseket, és az egész nem olyan, amilyennek valóban lennie kellene. Szoros csatákat kellene vívnunk sok-sok előzéssel. De sajnos nem ezt tesszük. Ráadásul akkoriban az egész valahogy lazább volt. Kevesebb volt a pénz az egészben, ezért az arcok is lazábbak voltak, érted? Az tuti, hogy mindenki jobban élvezte a Forma-1-et, mint manapság. De ez két különböző dolog. Én imádok versenyezni. Mindenki imád versenyezni. Ha megkérdeznél egy tesztpilótát, hogy melyiket élvezi jobban, a tesztelést vagy a versenyzést, akkor biztos vagyok benne, azt válaszolná, hogy a versenyzést. És ez a lényeg.

Ezek szerint az F-1 nem elég kockázatos számodra? Ezért űzöl olyan hobbikat, mint a ralizás, ahelyett, hogy bélyegeket gyűjtenél?

Szerintem ezek egyáltalán nem kockázatos dolgok. Egyszerűen ezeket szeretem csinálni. Amikor fiatal voltam, rengeteget jégkorongoztam, fociztam és különféle motorsport-tevékenységeket űztem, ezért számomra ezek teljesen természetes dolgok. A hobbijaim ugyanakkor majdnem olyanok, mint a munkám. Imádok mindent, amit a motor hajt, a motokrosszt meg ilyeneket. Egyszerűen ezek is csak izgalmas sportágak számomra.

Korábban gyakran emlegetted James Huntot mint egyfajta inspirációt, aki amellett, hogy igazi bulizós vadállat hírében állt, nagyon magának való figura volt egyben, aki iskolás évei alatt imádta a hosszútávfutást. Te is ilyen vagy?

Szerintem erre két teljesen ellentétes választ kapnál, attól függően, kit kérdeznél. De szeretek egyedül lenni.

Mit mondanának a cimboráid, milyen veled együtt lógni?

Nem tudom, erről őket kellene megkérdezned.

De őket sajnos nem ismerem…

[Nevet] Jobb is.

Miért? Miket mesélnének rólad?

[Hirtelen komolyra váltva] Semmi különöset. Mármint, érted, szeretek a barátaimmal lenni, ugyanakkor szeretek egyedül is lenni. Attól függ. Néha már nagyon unod, amit éppen csinálsz, és olyankor jó egy kicsit elvonulni. Néha meg olyan jó együtt elmenni a haverokkal. Amíg jó társasággal vagy, addig jó móka az egész általában.

Egyébként mik ezek a tetoválások rajtad?

[Kacag] Egyszerű tetoválások.

Zseni
„Próbálok gyorsan menni. Ez minden.”

Sokan azt tartják, igazi zseni vagy a versenyautóban Egyetértesz?

Ööö, nem. Próbálok gyorsan menni, ahogy csak tudok. Ennyi.

Mit szólnának a régi tanáraid az iskolából, ha azt mondanánk nekik, egy zseni vagy?

[Nevet] Ááá, szerintem tudják, hogy nem vagyok. Ezért szerintem túl sok mondanivalójuk nem lenne.

Mikor fordult elő először, hogy valaki odament hozzád és azt mondta: „Ez igen, fiam, te aztán piszok ügyes vagy!”?

[Kaján vigyor] Nem tudom. Mindig sokan voltak, akik jó dolgokat mondtak, s olyanok is, akik rosszakat. Tehát…

De biztos volt egy pillanat, mondjuk ötévesen, amikor gokartoztál…

Van, hogy elhangzik ilyesmi gokartozás közben, de nem emlékszem.

A tehetséged a természetből adódótt, vagy keményen meg kellett dolgoznod érte?

A tehetség veled született adomány. Megszerezni, tanulni nem lehet… A tehetség más, mint amikor az ember megtanul valamit, és gyakorolja azt. Mármint, érted, én nem tudom, hogy van-e tehetségem. Az emberek azt mondják, hogy igen, de…

Ugyan már, te vagy az egyik legjobb pilóta a világon…

Ez számomra teljesen természetes. Amikor vezetek, akkor megpróbálok olyan gyorsan menni, ahogy bírok. Az ilyesmin nem szoktam gondolkodni, ez jön magától. Én nem agyalok azokon a dolgokon, amiket épp csinálok. Ez nem normális, vagy hát legalábbis szerintem nem az. Túl sokat agyalni a dolgokon. Azért csinálunk valamit, mert az természetes. De tény, hogy mindig lehet fejlődni, és valószínűleg sohasem leszel tökéletes. Ha utólag megnézel egy adott kört, tudod, hogy egy picivel még gyorsabb lehettél volna, még akkor is, ha ez a különbség csak ezredmásodpercnyi. De amíg nyersz, ez is elég. Persze mindig próbálsz tökéletes lenni, de nem hiszem, hogy neked valaha is sikerül. Ha őszinte vagy, akkor mindig fejlődhetsz.

Amikor épp ott vagy, hogy minden összejön, és nagyon érzed a ritmust, akkor könnyű gyorsnak lenni?

Ha mindet sikerül jól beállítani, ha az autó is jól megy, és minden más is úgy van, ahogy szeretnéd, akkor jó eredményt érhetsz el. De sajnos nem mindig könnyű mindent a szájízünk szerint alakítani. Egy rossz autóval főleg sokkal nehezebb. De egy jó autóval mindig könnyebb gyorsnak lenni. Még ha nem is érzed úgy, de az vagy, mert minden úgy működik, ahogy kell.

Nem érzed magad picit legyőzhetetlennek, amikor ilyesmi történik veled?

[Nevet] Nem, dehogy, ez nem egy film. Ez a valós élet. Annyi, hogy néha összejön, néha nem. Néha nyersz, néha veszítesz, és ez így normális.

Zárkózott
„Nem érdekel, mások mit csinálnak"

Visszafogod magad a sajtótájékoztatók során, hogy egyszerűbb legyen az életed?

Nem, de az emberek minden egyes versenyen ugyanazt kérdezik. Semmi érdekem nem fűződik ahhoz, hogy bárkinek olyasmit mondjak, amit nem akarok. Ha a versenyzésről kérdeznek, akkor rendben, beszélek nekik a versenyzésről. Csak hát az autóversenyzés már csak olyan, hogy nagyjából az összes futam egyforma. Nyersz, vagy második vagy, vagy kiállsz. A lényeg tulajdonképpen változatlan. Mint ahogy a sztorik is lényegében ugyanazok. Ez nem szokott változni egyik versenyről a másikra.

Tehát az emberek túlbonyolítják az egészet?

[Kacag] Ja, az emberek megkérdezik tőlem, milyen volt a futam. Én pedig elmondom, milyen volt. Csak hát sajnos nem nagyon van mit mesélni. Ezért nekik kell kiszínezni egy kicsit, azt hiszem.

Akadnak olyanok az F-1-ben, akiket kerülsz?

Nincs rá okom, hogy túl sok emberrel beszéljek. Ez nekem semmit nem ad. Nem érdekel, hogy mások mit csinálnak, mint ahogy nem érdekel az életük sem. Jobb dolgom is van annál, mint hogy ezeken aggódjak. Nekem ez itt tulajdonképpen a munkahelyem, és ha itt vagyok, mindig rengeteg a dolgom, tehát…

Nem érzed úgy, hogy felelősséggel tartozol a csapat felé? Hiszen az autó, amit vezetsz, többszáz ember munkája…

Az ember mindig megpróbál jó eredményt elérni. Nem érzem túl jól magam, ha nem sikerül a kitűzött célt elérnem. Mi egy nagy csapatként együtt dolgozunk, együtt győzünk, együtt veszítünk. De nem érzem azt, hogy mivel én vezetek, és ha nekem nem sikerül az általam kitűzött eredményt elérnem, akkor bármilyen módon felelős lennék bármi másért. Félre ne értsd, én sem vagyok boldog, ha rosszul szerepelek, sőt. A csapat sokkal boldogabb, ha győzök, én is sokkal boldogabb vagyok, ha győzök. Ha pedig nem, akkor mindennek az ellentettje van. Ez így normális, tényleg.

Nemtörődöm
„Minek olyasvalamire energiát fecsérelni, amin úgysem változtathatsz?”

Ha bárkibe belerohannának hátulról egy lámpánál, az tuti kiugrana a kocsijából, és elkezdene nagy patáliát csapni. Hogy sikerült, megőrizned a hidegvéred tavaly Kanadában, mikor Lewis hátulról neked ment?

De min változtat? Leállhattunk volna veszekedni, de nem sokat segített volna. Én inkább jobb szeretem megpróbálni megnyerni a futamot, mint önhibámon kívül nem befejezni. De hát ilyen a versenyzés. Dühös voltam, de az ilyesmi elmúlik, és nincs értelme olyasmire energiát fecsérelni, amit úgysem tudsz megváltoztatni. Ami történt, sajnos megtörtént. Ilyen a versenyzés. Én is csináltam már hasonlót másokkal. Néha van, hogy nem adja ki.

Tavaly azt nyilatkoztad az F1 Racingnek, hogy az első bajnoki cím megnyerése volt a nagy dolog, s minden további cím, már csak ráadás. Továbbra is így gondolod?

Ja. Az a cím olyasmi volt, amit el akartam érni, s örülök, hogy sikerült. De ha még néhány további is összejön, csak örülök neki…

De hát ez úgy hangzik, mintha azt mondanád, hogy: „Én már nyertem, engem már…”

[Nevet] Egyáltalán nem számít, mások mit gondolnak. Leszarom, de tényleg.

Leszarod?

Mindenki gondolhat, amit csak akar. Ha még nyerek néhányat, annak örülni fogok, márpedig rajta vagyok. De nem könnyű. Néha összejön, néha nem. Én próbálok nyerni, de ha nem nyerek, akkor nem nyerek. Ha pedig nyerek, és sikerül bebizonyítanom valakinek, hogy tévedett, annak örülök. De igazából nem szoktam azon gondolkodni, hogy mit mondanak mások. Nem is szoktam olvasni a cikkeket. Mindenkinek megvan a maga véleménye mindenről. Ezért egyáltalán nem zavar, hogy más mit mond. Én mindig próbálom a lehető legjobbat nyújtani. Ha itt vagyok, akkor az azért van, mert próbálok a tőlem telhető legjobban teljesíteni. Különben nem lennék itt.

Sikerült megértened, hogy Felipének hogyan sikerült többet kihoznia az autóból tavaly?

Jól kezdtük az évet, de utána hoztunk néhány rossz döntést. És ilyenkor a felépülés időbe telik. Hiába tudjuk, hogy hol hibáztunk, ami történt, azon már nem tudunk változtatni. Egy év odalett, de idén majd megint megpróbáljuk.

Elhivatott
„Áldozat nélkül nem sikerült volna nyernem”

Amikor idén Kate Winslet megnyerte az Oscart, köszönőbeszédében azt mondta, hogy azt már hétévesen elpróbálta, egy samponos dobozzal a kezében. Te is álmodoztál gyerekkén arról, hogy világbajnok leszel?

Az ember kölyökkorában sok mindenről álmodozik. Persze biztos volt olyan is, hogy autóversenyző szerettem volna lenni, de akadt olyan nap is, amikor valami egészen más. De már nem emlékszem, túl régen volt. A családom mindig is élvezte az autóversenyzést, így kerültünk mi is gyerekként közel a versenyzéshez. Sohasem erőltették, valószínűleg jobban örültek volna, ha egyikünk sem versenyzik, mert elég drága volt. De ez jó volt az egész családnak, mindenki élvezte.

Nem gondoltál még arra valaha, hogy „Sikerült. Elértem a célomat!”

Az embernek vannak céljai, és néha eléri azokat, néha nem. Amikor elérsz valamit, új célt tűzöl ki. Jó érzés, amikor sikerült elérned valamit, de igazából nem változtat semmin. Én már sok éve próbáltam megnyerni a világbajnokságot., és amikor végre sikerül, az persze jó érzés. De a következő év már más, érted? Minden év egy új kihívás, ezért bármi megtörténhet. Elsülhet jól vagy rosszul. Tavaly remekül rajtoltunk, de sajnos az év rosszul végződött. És ez nem azon múlott, hogy én nem akartam. Ha nem szeretném ezt az egészet, vagy nem lennék kiéhezve a sikerre, akkor nem lennék itt, ez ilyen egyszerű. Bármikor abbahagyhatom ezt az egészet. Csak rajtam áll.

Elég szépen megfizetnek azért, hogy itt legyél…

De a pénz nem minden. Nem csinálnék valamit, amit nem szeretek, csupán a pénzért. Az sem nekem nem lenne jó, se másoknak. Jobb dolgom is van annál, hogy azon aggódjak, mások mit mondanak.

Idén leszel harmincéves. Amikor más sportolók ebbe a korba érnek, már sokkal keményebben kell dolgozniuk…

Én még fiatal vagyok. Harmincévesen szerintem még az ember fölfelé tart, és nem lefelé. Szerintem ez még nem a lejtő kezdete, legalábbis remélem nem. Ugyanazokat csinálom, miket korábban. Néha van, hogy jól esik tovább aludni, de nem hiszem, hogy ennek bármihez köze lenne. Én nem változtam. És a versenyzés sem változott. Sajnos azonban néha nehezebb az autót úgy beállítani, ahogy szeretnéd, az egész sokat változott, amióta egyetlen abroncsbeszállító van, mert egyes abroncsok jóval trükkösebbek, mint korábban. Slickekkel azért már kellemesebb, de azért még van mit tanulni.

Kész vagy meghozni a győzelemhez szükséges áldozatokat?

Már megtettem. Különben nem nyertem volna. Ehhez szükséges egy bizonyos fajta életmód.

De hát az emberek látják, hogy finoman szólva is jól érzed magad a bulikon, és azon gondolkodnak, hogy milyen is „az a bizonyos” életmód…

És akkor mi van? Tökre nem számít. Nem jelenti azt, hogy ettől nem lennék képes nyerni. Az emberek olvashatnak sztorikat, de ki is találhatnak. Mindenkinek megvan a maga élete, és egyáltalán nem tudják, hogy én hogyan élek. Vagy igen? Nem. Mert nem tudják, hogy mit csinálok, amikor magam vagyok. Ezért is mondtam korábban, hogy egyáltalán nem érdekel, mit mondanak mások Mert én pontosan tudom, hogy mit csinálok, és ez eddig tökéletesen működött.

Boldog
„Azt csinálok, amit akarok. Elégedett vagyok az életemmel.”

Elmondhatod magadról, hogy boldog ember vagy?

Ó, hogyne. Boldog ember vagyok. Ha nem lennék boldog, akkor tennék valamit, hogy változtassak az életemen, de nincs okom erre.


Vannak, akik azt vallják, „A boldog időért vagyunk itt, nem a hosszú időért.” Te is így gondolod?

Tény, hogy akár ma, de akár holnap is meghalhatunk. Élvezned kell az életet, mert két másodpercen belül véget érhet. Sohasem tudhatod. Azt csinálok, amit akarok, és elégedett vagyok az életemmel. Nincs okom panaszra.

Melyik jobb érzés: egy tökéletes kör Monacóban, vagy egy 10 méter magas ugratás egy motoros szánnal?

Hát, Monacóban sokkal nehezebb, az tény. Egy motoros szánnal mindig lehet nagyokat ugratni, csak az a kérdés, hogy érsz földet…

A vodka boldoggá tesz?

Ööö, micsoda, hogy boldoggá tesz? Az emberek jól érzik magukat, amikor elmennek szórakozni. Ihatnak sört, ihatnak bármit. Együtt mulatnak másokkal Van, aki iszik, van aki nem. Rajtuk áll, hogyan élik az életüket.

Élvezed a munkádat?

Élvezem, élvezem a versenyzést…


De ezt most itt nem élvezed, ugye? Az interjút…

Hát nézd, nem ezért vagyok itt. Azért vagyok itt, hogy vezessek és versenyezzek. Nem tudnék neked olyat mutatni, aki szeretné az ilyesmit…

Másként érzed magad, mint 12 hónappal ezelőtt? Tavaly világbajnokként vághattál neki az évadnak. Idén pedig már nem vagy az…

[Nevet] De az vagyok, csak nem a tavalyi évé! Nem éreztem úgy, hogy bármit is bizonyítnom kellett volna tavaly, s idén sem érzem ezt. Remélhetőleg jó évem lesz. Meglátjuk.

Az élet sokkal egyszerűbbnek tűnik, miután az ember beszélget Kimi Räikkönennel. Ha jobban belegondolunk, azért ez nem semmi. Hiszen milyen gyakran változik az ember véleménye ilyen gyorsan? Rádöbbentett minket arra, hogy elvárni valakitől, hogy teljesen kitárulkozzon csak azért, mert ad egy interjút, az egy igen fura dolog. Különben is, miért tenné, amikor nagy ívben nem érdekli, hogy mit gondolunk róla? A Kimi bolygón mindenki azt teszik, amihez kedve van, és ha már nincs hozzá kedve, akkor abbahagyja. Kihozza a legtöbbet az adott pillanatból, és nem aggódik azon, hogy mi lenne, ha. Az ember elfogadja, hogy néha nyer, és néha veszít. Ez olyan logika, amibe igazán nem lehet belekötni.

Akárhogy is próbálnánk felcímkézni Räikkönent, és bármennyire is azon lennénk, hogy megfejtsük a válaszait, mindig ugyanarra a következtetésre jutnánk: életfelfogása egyszerűen brutálisan őszinte. De csak úgy, mint a modern építészetben, ebben is ott van azért az igazi elegancia. Hiszen ő csak azt akarja csinálni, ami jön magától. Kimegy, és versenyez. És lehetőleg még egy jót küzd is közben, mert szerinte a sportnak ilyennek kellene lennie. És utána? Nos, ahogy mondani szokta, majd meglátja. Fapofával fogadja, amit a sors hoz, mert eddig is úgy élte az életét, ahogy ő akarta. És ugyan hányan állíthatjuk ezt magunkról?