Akkor már zúg megint minden. A Ferrari sátor előtt természetesen tömeg: a világon bárhol vagyunk, bárhogy muzsikálnak a vörös autós fiúk, itt mindig tömeg áll. Egy egész csoport, kirándulásra érkezett szellemi fogyatékost terelgetnek, de van itt mindenféle szerzet: szamurájnak kinéző japán, ferraris Schumi-polóban, de már Mercedes-sapkában feszítő koma, és persze vörösbe öltözött válogatott népek. Ha nyílik a fotocellás ajtó, üvöltenek, hogy Felipe, gyere ki!, de Felipe nem jön, ezért néhányan kénytelenek beérni az arra sétáló Brundle-lel, tőle sem árt egy aláírás a Ferrari-album tetejére...

Visszamegyek a bokszutcába, illetve a legeslegelejére, ahol bejönnek a pályáról. Elképesztő, hogy itt is milyen sebességgel vágódnak be, egy méterre mellettem húz el Massa, Vergne, Webber.

Most Massán a sor, hogy a bokszkiállást gyakorolja: minden kör után be a garázs elé, a fiúk rázuhannak a Ferrarira, négy másodperc, aztán az F2012 már süvít is tovább. A többiek hosszabb menetekkel próbálkoznak, ami nem csoda, mivel a Pirelli minden létező gumiját elhozta ide, és ki is kell próbálni.

Aztán két emberrel futok még össze. Az egyik Joan Villadelprat, az Epsilon Euskadio főnöke, aki az utóbbi harminc éve során több csapatnál is volt szerelő, majd főmérnök, menedzser, és leginkább tán a benettonos éveire emlékezhetünk, amikor Schumachert segítette első két vb-címéhez. Az 57 éves szakember eléggé megőszült, de a jelek szerint harcos kedvében van, néhány hete Massát osztotta, szerinte a Ferrarinak rég ki kellett volna rúgnia.

- Nem bántani akartam Massát, nem szolgált rá - mondta most. - De egy csapatnak tudnia kell, kibe fektessen be. Massába már nem érdekes, nem értem, mért vesztegetnek rá még eegy évet.

- Ezek szerint ön kirúgta volna... De ki hozott volna a helyére?

- Ezek persze csak feltételezések, lehet, ha én vagyok a Ferrarinál, én is így teszek. De ott van például Sutil, most épp munkanélküli...

- Ki lesz idén a legjobb? Vettel verhető?

- Mindenki verhető, ha van hozzá egy jó kocsi, a Forma-1 erről szól. Most még nem a Red Bull a csúcs, de tavaly is így volt, a téli tesztek alapján ki mondta volna meg, hogy ennyire jók lesznek?

- Visszavágyik a F1-be?

- Alapvetően igen. De mivel leginkább a régi F1 hiányzik, lehet, hogy a mostaniban már nem érezném olyan jól magam.

Aztán pedig Christian Tortorával találkoztam, akinek nem sokat mond a neve a magyar olvasóknak: ő volt Gilles Villeneuve egyik legfőbb bizalmasa a paddockban. Most, hogy közeledik Gilles halálának 30. évfordulója - hű, kimondani is veszélyes! -, holnap beszélgetünk majd egy jót a régi szép és csúf időkről... Nagyon örült!

A fiúk közben lelkesen körözgettek, ahogy elő van írva, ötig. A megreparált Lotusszal Grosjean állt az élre, és bár újfent hangsúlyozzuk, hogy az időket nehéz értékelni, az azért látszik, hogy a Lotus E20 nem egy kutyaütő autó. Elvégre a Ferrarinál és a Mercedesnél már sóhajtoznak: - Nem ott tartunk, ahol szeretnénk - mondá Ross Brawn.

A Toro Rossonál a végén még csináltak kereken tíz darab rendes, beöltözős kerékcserét az ablakom alatt: mit mondjak, megy nekik.

Még egy piros zászló, pár perc erejéig, Perov Caterhamjából kifogyott a benzin... Közben jön a hír, hogy a F1 történetének legtöbb versenyen indult sztárja, Rubens Barrichello egész szezonra aláírt az IndyCarba. Sok sikert, Rubi!

E pillanatban hozzák ki a kockás zászlót a célvonal melletti kis toronyba. Az első napnak itt a vége. Már csak a garázsokban hördül fel egy-egy motor. Azért jól esik a csönd...!

És akkor pénteken a folytatás, de már Vettellel, Hamiltonnal, Schumival, Sennával - és akire a spanyolok a legjobban vágynak, Alonsoval.

Méhes Károly

Formula.hu