Szujó Zoltán: Féltem, hogy kiégtem, de most érzem, hogy ismét pörgök – kezdődhet a szezon!

Róla azt érdemes tudni, hogy ülve még nem sokan látták. Nem tudom, honnan az energiája, de amikor én otthon a 3000 Ft/napi díjért a legnagyobb hidegben fűttettem a lakást és ki sem mozdultam belőle, ő épp akkor nyomott le három órát a biciklijén – a hóban. A meeting végén 20 percre eltűnt. Gyanítom, körbefutotta a székházat. Mert egyébként mindig rohan. Majd megkérdezem, mit szed, mert észre se vettük azt sem, amikor kilépett az ajtón és azt sem, amikor visszajött. Csak arra lettünk figyelmesek, hogy valami F1-es videót néz és felkiált: ezt láttátok már? Ekkor láttuk először leülni. (néztünk is, mint Jim Halpert a The Office sorozatban) Előtte pedig a tv-ben, amikor F1-es autót vezetett. Gyanítom, csak Szabó-Biczók Szilárd tudja felvenni vele a versenyt, aki elvileg még nála is edzettebb, hiszen cipeli azt a hatalmas kamerát is.

Szóval, aki azt hiszi, hogy azok a képek, amiket mi itthon a karosszékben, olykor kényelmetlenül feszengve, szenvedve a viszonylagos melegtől - elgondolkodva azon, hogy elnyúljunk-e a légkondi távirányítójáig -, de mindenképpen kritikus szemmel nézünk, csak úgy szinte maguktól itt teremnek, azok óriásit tévednek.

„Zoli, azt tudod, hogy az Ausztrál Nagydíj után nem lesz műhold!” – szól oda Réz Gábor, a Formula—1-es projekt felelős szerkesztője Szujó Zolinak. „A kártyáddal be kell ülnöd egy kávézóba és onnan küldeni az anyagot.”

„Persze, nem gond” – veszi az utasítást Zoli, aki már korábban kifejtette, hogy milyen módszerrel fogja átküldeni a felkonfokat, hogy ne vesztegesse az amúgy méregdrága műholdidőt: „Nézzétek, a legjobb, ha felvisszük számítógépre és mp3-ban küldöm nektek, rendben?” – jön az ötlet, a felelős szerkesztő pedig elégedetten bólint. Látom az arcán a gondolatot: ezzel a sráccal nem lesz gondom.

És itt álljunk meg egy szóra! Persze, Grétsy László nélkül. Azt tudjuk-e, hogy kinek köszönhetjük ezt a remek F1-es stábot? A gárdáért felelős szakembert Riskó Gézának hívják. Hogy mennyire ért a Formula—1-hez, azt nem tudom, de gyanítom, hogy ezernyi más téma között csupán egy a sok közül a Formula—1. Talán nem is egy a kedvencek közül, de mindenképpen egy azok közül, amelyik sikerre ítéltetett.

A választottjai: ott van ugye Wéber Gábor, akinél felkészültebb szakembert a versenyzési témában nemigen találhat senki. Olyan szakember ráadásul, akit élő ember még nem látott zavarba jönni, pedig volt néhány próbálkozás a korábbi műsorok során. Itt a száguldó riporterünk, Szujó „perpetuum mobile” Zoltán, visszatér Mezei Dániel, akit a meetingen hallgatva felsejlett bennem a korábbi F1-es közvetítések hangulata. Aztán jön még egy teljesen új színnel Bende Adrienn és ugye ott van a Kossuth rádióban Bera Emese.

Na, de vissza ezekhez az „őrültekhez” és a témához, hogy mi otthon ülve, kritikus szemmel várjuk a galambot, amit ezek a srácok már megsütöttek, készen az asztalunkra helyeznek, de mi mégis ott ülünk a székben, csőre töltve, hogy sortüzet eresszünk beléjük.

Gábor épp 10 új e-mailt kap, köztük néhány egy promóciós anyag képanyagainak jogkérdéseivel. Rögtön intézkedik, miközben Simon István géppuskaként sorozatlövést ad le a billentyűzeten, hogy a megbeszélés kérdéses pontjait a résztvevők a későbbiekben körlevél segítségével továbbtárgyalhassák a következő összejövetelig. Szujó Zoli zenei kérdéseket vet fel, melyek az F1-es műsorokhoz köthetőek, majd témát vált: „Nézd Adrienn, engem páros lábbal fognak fenékbe rúgni két kérdés után, de neked ott lesznek a leszervezett időpontok, tehát te készíthetsz hosszabb interjúkat, több kérdéssel.”

Aztán ismét témát vált. Megjegyzem, a track-kérdésnél az ajtónál állt, az interjús eszmecserénél az ablaknál, ami épp szemközt áll az ajtóval, majd az újabb topicot már a szekrényen félig ülve, de inkább csak támaszkodva nyitja. Hozzáteszem, hogy mindenki napraforgót volt kénytelen játszani.

És ekkor megszólal Mezei Dániel: „Wéber Gábor írt, mindenkit üdvözöl!”

Kórus: „Mi is őt!!!”

Innen pedig mi: „Mi is titeket! Várjuk az első bejelentkezést!”

UI: A címben szereplő mondat meg szépen kimaradt, de sebaj, marad ott a helyén, mert egyébként lefedi az egész délután érzését. Különben akkor hangzott el, amikor Zoli három kört tett meg a szobában, a nadrágját húzta feljebb és feljebb, sóhajtott és mint egy hiéna, aki már biztos benne, hogy megvan a következő áldozata, vigyorogva odadobta: 11. éve csinálom ezt az egészet. Tudjátok, féltem, hogy kiégtem, de most érzem, hogy ismét pörgök – kezdődhet a szezon! ;)