Valaha, igaz, lassan már egy évtizede, Williams a legjobbak között válogathatott. Bárki szívesen beült volna a Renault-motoros vagy még akár a BMW-s gépeinek egyikébe, mert az biztos lehetett benne, hogy a győzelemért, sőt, a vb-címért hajthat. Most lasszóval kell fogni a pilótákat, illetve, az a befutó, aki pénzeszsákkal kopogtat.
Bruno Senna kedves fiú, többször is beszéltem vele. De sötétbarna szemében nincs ott az a már-már delejező fanatizmus, ami Ayrtonéban lobogott. És a pályán sem tudja ugyanazt, enyhén szólva. Jó, lehet arra hivatkozni, hogy nem volt a feneke alatt nyerő autó, ám ne feledjük, hogy a 2011-es Lotus-Renault kb. olyan szintű volt, mint az 1984-es Toleman, amivel Ayrton csodákat művelt. A csodák ezúttal elmaradtak – bár a maga nemében a Williams-szerződés is annak számít.

Sir Frank meghányta-vetette a dolgot. Sennával pénz áll a házhoz, nem is kevés: Embratel, Gillette, meg még némi apró. A csapat a béka feneke alatt leledzik, igazán neves pilótát nem tudnak megszerezni, még a visszatérő Kimi is faképnél hagyta őket, úgyhogy egy Senna-kaliberű fickótól elvárható, hogy végig lelkesen dolgozik majd, folyamatosan bizonyítási vággyal, hogy nem a pénzéért van itt. És hát valljuk be, van a dolognak egy jó adag érzelmi töltete. Ayrton Senna 1983. július 19-én ült életében először F1-es autóban, majd 1994. május 1-én, halála napján, utoljára: mindkettő egy Williams volt. Bruno egy olyan gépben foglalhat helyet, aminek orrán 18 éve ott bújik a híres Senna-S-betű; és most az oldalán is, megint. Ennek súlyos hírértéke van, ez lélekborzoló szenzáció – Franknek ezzel is tisztában kellett lennie. Hát döntött.

És immár kitűzve a cél is: megszerezni a Senna-Williams kombináció első pontjait 2012-ben...

Formula.hu