Egy évtizednyi számkivetettség után a Formula-1 végre visszatér oda, ahová igazán való, a közszolgálati csatornára - a kérdés csupán az, a királyi televízió vajon akar-e hosszú távú projektbe fogni a közvetítési jogok megszerzésével, vagy megelégszik pusztán azzal, hogy szerez cirka 600 ezer nézőt magának a vasárnap délutáni műsorsávban.

Amikor 2001 végén a Magyar Televízió és az RTL Klub több felvonásos csatájából a kereskedelmi médium került ki győztesen, és elhappolta az F1-es világbajnokság közvetítési jogát az azt emberemlékezet óta birtokló csatornától, nem sokan kongattak vészharangokat. Hiába ugyanis a közszolgálatság, ha a vitathatatlan szakmai hozzáértés (melyet Dávid Sándor mellett Frankl András volt hivatott biztosítani a korai időkben) mellett időről-időre felbukkannak a nemtörődömség jelei: és bizony, az 1990-es évek végén már egyre többször fordult elő lekevert interjú, késői kapcsolás, vagy korai elköszönés az MTV-n, arról már nem is beszélve, hogy sok esetben egy-egy Safety Car-periódus, vagy piros zászló miatti versenymegállítás már nem fért bele a szerkesztők által igencsak szűkre szabott időkeretbe.

Az MTV megunta a Formula-1-et, és a Formula-1 is megunta az MTV-t.

Szükségszerű volt a váltás. Arról tehát, hogy az RTL Klub a kezdeti nagy lendület után meglehetősen nagy hibákat elkövetve, voltaképpen lezüllesztette a hazai F1-es közvetítések színvonalát és megítélését, legkevésbé az MTV tehet – abban tehát látszólag balgaság bízni, hogy a „nagy hazatéréssel” egy csapásra minden gondja megoldódik a színvonalas közvetítésért rimánkodóknak.

Azoknak, akiknek itt Magyarországon is az F1 tölti ki a mindennapjait, nehéz megfelelni. Sőt, továbbmegyek, lehetséges, hogy nem is kell, nem is szabad: az RTL Klub például, ha színvonalas közvetítést nem is hozott össze, igen széles rétegekhez juttatta el a Formula-1-et, és nem kevés érdeme van abban, hogy ma már egy kereskedelmi szempontból is jelentősnek tekinthető réteg érdeklődik a közvetítés iránt. Az úgynevezett szakbarbároknak talán nem is szúrt szemet, de egy átlagos magyar fogyasztónak igenis sokat jelentett, hogy a Formula-1 reklámblokkja feltűnt a Barátok közt szünetében, vagy éppen szenteltek neki egy 5-6 perces snittet a Híradót követő Fókuszban.

Az RTL Klubtól nem szabad elvitatni az érdemeit; ugyanakkor viszont hangsúlyozni kell, hogy a rájuk bízott felelősséggel nem jól sáfárkodtak. A nézőket megszerezték, az üzenetet eljuttatták a televízió-nézőkhöz, viszont amikor azok a közvetítésre kapcsoltak, csalódtak. Jobb esetben, a rosszabb ugyanis az, hogy becsapták őket, észrevétlenül: a sok szakmaiatlan állítás, a sok téves információ, a vége felé mind érdektelenebbé és semmitmondóbbá váló felvezető műsorok mind megvezették azokat a nézőket, akik naivan és kevés háttérismerettel rendelkezve ültek le a készülék elé futamhétvégéken.

A kulcsszó tehát: felelősség. A mindenkori közvetítőnek felelőssége van, a nézőket nemcsak megszerezni, de megtartani is tudni kell, nem elég, ha csábító reklámokkal és nevetségesen balga játék-kérdésekkel a műsorfolyam követésére buzdítjuk őket; adni is kell nekik, lehetőleg értékes és helytálló információt, mert különben könnyen elszállhat a nehezen megszerzett bizalom.

Akárhogyan is csűrjük-csavarjuk, Magyarországon is egyre többen értenek a Formula-1-hez. Az internet egyre szélesebb körben való elterjedése, az információs forradalom révén ma már szinte minden információhoz hozzá lehet jutni, a televízió előtt ülő néző éppúgy követheti Mark Webber köridejeinek alakulását a monitorán, mint a stúdióban ülő kommentátor; éppúgy minden hírt elolvashat a hétvége során, mint a stúdióban ülő műsorvezető; és éppen úgy elmélyedhet a sportág műszaki oldalának rejtelmeiben, mint a kirendelt szakkommentátor. Nehéz újat, nehéz frisset mondani, ha pedig valaki a közvetítők közül hibázik, rendkívül könnyen lebukik. Ahhoz, hogy 2012-ben egy televíziós közvetítés színvonalas és élvezhető legyen, már nem elég egy jó orgánumú és viszonylag tájékozott kommentátor. Kőkemény profikra van szükség, akiknek minden pillanatát a Formula-1- tölti ki, jelentékeny mennyiségű háttér-információkkal rendelkeznek, olvasottak, talpraesettek, keveset hibáznak, és a mindenkori néző számára egyértelmű, van mit tanulni tőlük. Ha mindez hiányzik, éppen azok pártolnak el a közvetítés és a csatorna mellől, akiknek elsősorban szól a műsor: a hazai fanatikusok legjava, azok, akik nem pusztán divatból, hanem igazi szerelemből rajonganak a sportág iránt.

És bármilyen hihetetlen, a fentebb leírtakat egyáltalán nem nehéz összeegyeztetni azzal, hogy a sportágat népszerűsíteni kell, és érthetővé, élvezhetővé kell tenni azok számára is, akik csupán a laikus szemével követik az eseményeket. Nem hiszem, hogy nézők tízezreit lehet megnyerni azzal, ha futam közben hússzor kihangsúlyozzuk, hogy Jenson Button bizony tényleg a „kalocsai mintás overallban” versenyez, közben viszont összekeverjük őt a csapattárs Lewis Hamiltonnal, és csak a hatodik kör tájékán jövünk rá arra, hogy bizony méreteset hibáztunk.

Az RTL Klub alapvető hibát követett el azzal, hogy az élő közvetítés alatt akarta megteremteni a sportágnak azt a bulváros környezetét, amiről azt gondolta, felkelti a figyelmet, eljut minden társadalmi réteghez, és könnyebben befogadhatóvá teszi az egyébként meglehetősen szakmai jellegű és specifikus sportágat. Hiba volt, mert ugyanezt a közeget meg lehetett és meg is kellett volna teremteni a Fókuszban, az Autó-Mániában, vagy az egyéb, kapcsolódó műsorok tucatjaiban. Nem ismeretlen a televíziózás világában az az eszköz sem, hogy a műsorvezetők népszerűsítésével, köztudatba való beemelésével is lehet emelni egy újonnan induló program ázsióját. Nem akarok tippet adni az MTV vezetőinek, de mindenképpen lendíthetne a közvetítés közönségarányán, ha a jövőbeni kommentátorok feltűnnének a csatorna saját gyártású produkcióiban, beszélgetnének velük a talk-showk-ban, versenyeznének a vetélkedőkben és együtt bohóckodnának színészekkel, sportolókkal és énekesekkel a vasárnap esti könnyed szórakoztató műsorokban.

Persze mindezt mértéktartóan, a közszolgálati médiára mindenkoron kötelező érvényűnek tekintet ízlésesség határain belül.

Én a magam részéről persze akkor sem lennék csalódott, ha az MTV már nem akarná tovább növelni a nézettséget. Be kell ugyanis látnunk, az F1 bizony rétegműfaj, a mai világban, amikor már egy válogatott meccs is csak szökőévenként ültet le 800 ezernél több embert a képernyő elé, dőreség lenne elvárni egy alapvetőn tőlünk testidegen sportágtól, hogy versenyezzen a valóságshow-k, és az amerikai sikersorozatok nézettségével. Bele kell törődni a megváltoztathatatlanba, ki kell szolgálni azt a rendszeresen a TV elé ülő 5-600 ezer embert, aki érdeklődik a sport iránt – de nem akárhogyan, hanem lelkiismeretesen. Nem hiszem, hogy az F1-hez kevésbé értők vérig lennének sértve, ha nem sablon-nyilatkozatokat, nem ingyenesen letölthető promó-videókat, és nem öncélú bohóckodást, hanem ízléses, szakmai, és színvonalas beszélgetést élvezhetnének vasárnap délutánonként.

Sőt, a magam optimista módján abban hiszek, hogy ha végre megvalósul egy ilyen közvetítés, az bizonyos 5-600 ezer, akár még emelkedhet is. De, hogy csökkenni nem csökkenne, az hétszentség...

hatharom.hu