10., Luca Badoer

Luca Badoer 1993-ban, a Lola BMS Scuderia Italia színeiben mutatkozott be a Formula-1-ben. Az olasz pilóta két év kihagyást követően tért vissza a száguldó cirkuszba, és állt 1995-ben rajthoz a Minardi Scuderia Italia csapattal. 1996-ban a Forti Grand Prix istállóval 10 futamon indult el. Badoer ezt követően csak 1999-ben tért vissza a kategóriába a Fondmetal Minardi Forddal. A pilóta a Brazil Nagydíj kivételével az összes futamon elindult, de pontot nem szerzett.

2009-ben, 10 esztendővel később élete legnagyobb lehetőségét kapta meg, amikor Felipe Massa súlyos fejsérülése miatt a Scuderia Ferrari színeiben az Európai és a Belga Nagydíjon is rajthoz állhatott Kimi Räikkönen csapattársaként. Badoer a 17. és a 14. helyével leszerepelt, majd Giancarlo Fisichella váltotta a volán mögött a szezon hátralévő részében.

9., Nigel Mansell

A brit legenda első ízben 1980 és 1992 között volt tagja a száguldó cirkusznak. Nigel 1992-ben a Williams színeiben ért fel a csúcsra. A 16 időmérő edzésből 14-et megnyert, ami egyedülálló rekord volt akkor. Ezt a rekordot idén, az évadzáró Brazil Nagydíjon Sebastian Vettel döntötte meg. A Red Bull-Racing német világbajnoka 15 rajtelsőséget szerzett a 2011-es kiírásban.

Mansell, aki a visszavonulása előtt a Lotus és a Ferrari csapatnál is versenyzett, 1992 után a CART IndyCar World Series-ben szerepelt. A szezon az ausztráliai Surfers Paradise-ban kezdődött, amelyet az F1-es világbajnok azonnal meg is nyert. Az idény utolsó versenyén, Laguna Secában baleset miatt kiesett, de ez már nem számított, mert ekkor már 191 ponttal és öt futamgyőzelemmel ő lett a CART első "újonc" bajnoka.

1994-re is maradt a sorozatban, ugyanannál a csapatnál. Ez az év azonban nem volt már olyan sikeres számára, mint az előző. Legjobb eredménye két második hely volt Long Beach-en és Clevelandben. Phoenixben szintén dobogós helyen ért célba, harmadik lett. Az Indy500-at baleset miatt nem tudta befejezni.

1994-ben Ayrton Senna halálos balesetet szenvedett Imolában a Williams csapattal, így helyére a fiatal skót tesztpilóta, David Coulthard ülhetett be, azzonban Bernie Ecclestone azt akarta, hogy legyen a mezőnyben egy világbajnok, majd Mansell jöhetett szóba leginkább (a többiek már kiöregedtek vagy nem versenyeztek). Így négy verseny erejéig ő vezette a 2-es rajtszámú Williams Renault-t. Az első ilyen verseny a Francia Nagydíj volt (akkor épp szabad hétvége volt az IndyCarban), amelyen Nigel motorhiba miatt esett ki. Az IndyCar-szezon befejeztével a jerez-i Európai Nagydíjon pole-ból indult a brit, de a versenyen kipördült és kiesett. Suzukában negyedik lett, míg csapattársa, Damon Hill nyert. Az utolsó ausztrál versenyt Adelaide-ben pole pozícióból indulva Schumacher és Hill ütközésének köszönhetően megnyerte. Négy versenyén összesen 13 pontot gyűjtött össze. A következő évre azonban nem szerződtették, Coulthard kapott állandó helyet.

1995-re a McLaren-Mercedeshez került, de az első két versenyen nem állt rajthoz (az első tesztnél nem fért be az autóba). Imolában indult először, itt a 10. helyen végzett, Barcelonában pedig műszaki hiba miatt nem fejezte be a versenyt. Csapattársa, Mika Häkkinen mindkét alkalommal megelőzte az edzésen. A rosszul sikerült szereplés után szerződést bontottak vele.

8., Jacques Villeneuve

A kanadai-francia pilóta szenzációsan mutatkozott be a Formula-1-ben. A Williams versenyzőjeként rögtön az első évében kis híján bajnok lett, majd 1997-ben felért a csúcsra, és a 81 megszerzett pontja azt jelentette, hogy ő a Formula-1 legújabb világbajnoka.

Ezt követően hanyatlani kezdett Jacques pályafutása. 1998-ban csak az 5. helyen fejezte be a szezont, míg 1999-ben a British American Racing csapat versenyzőjeként még pontot sem szerzett, és az első 11 futamon nem ért célba. A Honda egészen 2003-ig foglalkoztatta a versenyzőt, mellyel a legjobb eredménye két harmadik hely volt 2001-ből.

A 2004-es esztendő szomorúan indult számára, majd megkapta a lehetőséget a bizonyításra az utolsó három futamon, ahol egy 11. és két 10. helyet sikerült szereznie.

2005-ben és 2006-ban a Sauber és a BMW Sauber alkalmazásában állt, de ott sem tudott maradandót alkotni, így a 2006-os Magyar Nagydíj előtt távozott az F1-ből.

7. Alan Jones

Az ausztrál versenyző 1975 és 1981, valamint 1983-ban, és 1985 és 1986 között versenyzett az F1-ben. Jones igazi siker sztorija 1979-ben kezdődött az Albilad-Saudia Racing Team színeiben. Abban a szezonban a harmadik helyet sikerül megszereznie, míg egy évvel később bajnok lett. 1981-re a TAG Williams Racing Team pilótájaként csak harmadik lett.

Jones 1983-ban (Arrows Racing Team) egy, 1985-ben (Team Haas (USA) Ltd)  három, míg 1986-ban (Team Haas (USA) Ltd) 16 futamon indult.

6., Michael Schumacher

Gyakorlatilag 2006 óta téma volt Michael Schumacher, a hétszeres világbajnok visszatérése a Formula-1-ben. Michael, a Ferrari versenyzőjeként akkor úgy nyilatkozott, hogy a Brazil Nagydíj lesz számára az utolsó a királykategóriában. Legbelül azonban tudta, közel sem biztos az, hogy nem versenyez újra imádott sorozatában.

Első ízben a visszatéréssel 2009 nyarán próbálkozott meg, amikor is Felipe Massa a magyar versenyhétvége időmérő edzésén súlyos fejsérülést szenvedett. A szurkolóknak csalódnia kellett, mivel Michael nem ment át a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) által elvégzett kötelező orvosi vizsgálatokon.

A német pilóta még az év elején Spanyolországban egy privát motoros teszten bukott hatalmasat. A nyaka súlyosan megsérült.

Fél évvel az első próbálkozás után Schumacher aláírt (3 éves kontraktus) a Mercedeshez, és 2010-ben már az „Ezüst-Nyilak” sikeres szerepléséért küzdött. Csapattársa, a szintén német Nico Rosberg, aki az első évében súlyos csapást mért a legendára, ám 2011-ben fordult a kocka, és Michael ugyan ismét a honfitársa mögött végzett a táblázaton, a teljesítménye messze jobb volt.

5., Kimi Räikkönen

2007 Formula-1 világbajnoka, Kimi Räikkönen eredetileg 2010 év végéig biztosan a mezőnnyel maradt volna az F1-ben, ám a Scuderia Ferrari Fernando Alonso idő előtti érkezése és a Santander bank nyomása miatt úgy döntött, szerződést bont a „Jégemberrel”. Räikkönen sokáig tárgyalásban állt a korábbi munkaadójával, a McLaren csapattal, mellyel végül nem tudott megegyezni és a raliba nyergelt át, ahol 2011-ben már a saját csapatával versenyzett.

Tavaly úgy tűnt, hogy Kimi a Lotus Renault GP Team istállóval tér vissza az F1-be 2011-ben, de ebből végül nem lett semmi, és a finn maradt a WRC-ben, miután a Citroen gyári csapatával teljesített egy teljes szezont.

Räikkönen-ről idén minden eddiginél több hír jelent meg a sajtóban, és a visszatéréséről beszéltek, ami most meg is valósult. Kimi a Williams istállóval folytatott komoly tárgyalásokat, ám ezek sem voltak sikeresek, mivel a finn túl sok pénzt kért, így a Lotus Renault GP Team lett a befutó, ahol minden valószínűség szerint a súlyosan megsérült Robert Kubica helyén, és Vitaly Petrov csapattársaként fog szerepelni.

4., Mika Salo

Mika Salo 1990-ben a brit Formula-3-as mezőnyben találkozott honfitársával, Mika Häkkinennel, akivel komoly csatákat vívott a bajnoki címért. A párharcból végül Häkkinen került ki győztesen. A Formula–3000-es csapatoktól sorra kapta a jobbnál jobb szerződéseket. Az ittas vezetése miatt Japánba „száműzték”, ahol 1994-ig Formula–3000-es versenyeken indult.

Az 1994-es idény végén két futamra leigazolta a hanyatló Lotus csapat, de elég jól szerepelt ahhoz, hogy felkeltse a Tyrrell csapat érdeklődését, így az 1995-ös szezonra leszerződtették. Az első versenyen sokáig a harmadik helyen autózott. 1995-ben kétszer ötödik lett és ezt a teljesítményét 1996-ban is megismételte.

1998-ban az Arrows-hoz szerződött, ahol a motor gyenge teljesítménye miatt nem tudott jó eredményeket elérni. Az 1999-es évad első felében a BAR csapat színeiben versenyzett, az idény második felében, az osztrák nagydíjtól kezdve pedig a Ferrarinál. A következő nagydíjon második lett, az olasz nagydíjon pedig a harmadik helyen végzett. Összetettben pedig a tízedik lett. 2000-ben a Sauberhez igazolt, majd egy év kihagyás után a Toyota csapattal tért vissza 2002-ben, ahol szintén nem ért el nagy sikereket, mindössze 2 bajnoki pontot gyűjtött.

3., Mika Hakkinen

A finn 1991 és 2001 között volt tagja a mezőnynek, és néhány társához hasonlóan nem lehet egy igazi visszatérőnek nevezni, mivel egy F1-es szezont sem hagyott ki a 11 éves pályafutása során.

Mika 1991-ben a Team Lotus csapattal kezdett el versenyezni az F1-ben. A finn versenyző 1992-ben is egy teljes szezont tölthetett el a Formula-1-ben a Team Lotus csapattal, amit az idény végén elhagyott és a McLaren teszt-és tartalékversenyzője lett.

1993-ban úgy tűnt, kénytelen kihagyni egy esztendőt és a partvonalról figyeli az eseményeket, ám Michael Andretti „autótörő” mutatványai miatt lehetőséget kapott a versenyzésre az utolsó három futamon a legendás Ayrton Senna mellett.

Häkkinen első McLarennel futott időmérő edzésén, Estorilban megverte csapattársát, Sennát, a következő futamon, Suzukában pedig már felállhatott a dobogó harmadik fokára is Senna és Alain Prost mögött.

Mika egészen 2001-ig szolgálta hűen a legendás brit istállót, mellyel 1998-ban és 1999-ben bajnok tudott lenni. Sokáig úgy tűnt, hogy a finn visszatér, ám végül ez soha nem történt meg.

2., Niki Lauda

Az osztrák pilóta egy rendkívül érdekes és érzelmes pályafutást tudhat maga mögött a Formula-1-ben. Lauda 1971 és 1979, valamin 1982 és 1985 között volt a Formula-1 versenyzője. 1975, 1977, és 1984 Formula-1 világbajnoka olyan csapatoknál versenyzett karrierje során, mint a March, a BRM, a Ferrari, a Brabham, vagy a McLaren.

Az 1978-as idényre a Bernie Ecclestone vezette Brabham csapathoz szerződött. Lauda sokat szenvedett a gyenge Alfa Romeo-motorral, de így is két futamgyőzelmet, három második és két harmadik helyezést szerzett, a többi futamon viszont kiesett. A világbajnoki pontversenyben a negyedik lett. A korszak egyik emlékezetes technikai építése a Fan Car volt, amely a porszívó alapelvére építve növelte az autó tapadását, mivel vákuumot képzett az autó alatt, és a földre szívta a kocsit. Ezzel az autóval nyerte meg Lauda a Svéd Nagydíjat, a négykerekű utolsó versenyén, ugyanis sokan fellázadtak, mivel a kocsi hátulra kifújta a levegőt, és előfordult, hogy a földről felszívott köveket a mögötte haladóra szórta.

1979-ben szerződése meghosszabbításával kapcsolatban élvezetes csatát vívott Ecclestone-nal, aki kétmillió dollárt akasztott le róla (a felét a csapat főszponzora, a Parmalat fizette), de Lauda nem szerepelt eredményesen. Ugyan Dél-Afrikában és Olaszországban pontszerző volt egy hatodik illetve egy negyedik helyezéssel, a többi nagydíjat azonban feladni kényszerült. Szintén Kanadában, az egyik edzés alatt bejelentette Ecclestone-nak, hogy befejezi. Ezután a csapatfőnök a bokszutcában rátalált az argentin Ricardo Zuninóra, akitől kért némi pénzt, majd átadta neki Lauda öltözetét, és beültette annak autójába.

Az ezt követő két évet saját légitársasága kiépítésével töltötte és a televízióban kommentátorként dolgozott. 1981-ben Ron Dennis felkérte a McLaren egyik pilótájának, Lauda pedig elfogadta az ajánlatot. Dennis szerződést ajánlott neki, de a légitársasága megmentéséért is küzdő osztrák három millió dollárt kért, ezért csak részben állapodtak meg. Miután Lauda megnyerte az évad harmadik futamát, az 1982-es nyugat-amerikai nagydíjat, újra leültek, és Lauda évi négymillió dolláros szerződést kapott.

A Brit Nagydíjat is megnyerte, a következő évben, 1983-ban azonban nem sikerült győznie, mindössze 12 pontot szerzett. 1984-re elkészült a TAG turbó-motor, amellyel fél ponttal meg tudta megnyerni a világbajnoki címet francia csapattársa, Alain Prost előtt. 1984-ben öt versenyt nyert.

Az 1985-ös idényt már csak levezetésre szánta, majd a szezonzáró Ausztrál Nagydíjat követően végleg visszavonult. Utolsó szezonjában 14 pontot szerezve a tízedik lett az egyéni bajnokságban. Alain Prost ebben az évben ünnepelhette első világbajnoki címét.

1., Alain Prost

Alain Prost, a legjobbak egyike… A francia legenda 1980 és 1991 között, valamint 1993-ban volt tagja a száguldó cirkusz mezőnyének. A négyszeres bajnok, aki 1985-ben, 1986-bam, 1989-ben, és 1993-ban is legyőzhetetlennek bizonyult, pályafutása során négy alkalommal (1983, 1984, 1988, 1990) végzett a táblázat második helyén.

A négy világbajnoki címéből hármat a McLaren istállóval szerzett, míg az utolsó trófeáját a Williams gárdával gyűjtötte be.

Prost 1990 és 1991 között a Ferrarinál versenyzett.

Alain 1991-re új csapattársat kapott ifjú honfitársa, Jean Alesi személyében, miután Mansell a Williamshez szerződött. Az 1991-es szezon igen sikertelen volt a francia számára, az év során egyetlen futamgyőzelmet sem aratott. Az első versenyen Senna fölényesen nyert, Prost pedig egy elrontott boxkiállás után a hetedik helyről jött fel a másodikra. A szezon során még kétszer második helyen, kétszer harmadik helyen ért célba.
A szezon vége felé egyre jobban az látszott, hogy 1992-re Prost nem a Ferrarinál fog versenyezni. Egyes híresztelések a Ligier csapattal hozták szóba. A Spanyol Nagydíjon jelentette be a Ferrari, hogy a következő esztendőre már nem számítanak Alain szolgálataira. 1991-ben a francia sokszor kritizálta a csapatot. Az utolsó, Ausztrál Nagydíjon már nem vett részt, helyére az olasz Gianni Morbidellit ültették. Mivel szerződése még 1992-re is az olasz csapathoz kötötte, és a csapat nem engedte meg számára, hogy más csapatnál versenyezzen, egy éves szünetet kellett tartania. Az 1991-es évet 34 ponttal az ötödik helyen zárta.

Egy év kihagyás után az 1992-ben világbajnok Williams-Renault-hoz szerződött át, mellyel Nigel Mansell lett bajnok. Az 1993-as év igen sikeresnek bizonyult Prost számára. Csapattársa az angol Damon Hill lett. A szezonnyitó Dél-Afrikai Nagydíjat megnyerte, míg Brazíliában kicsúszott és kiesett. Doningtonban harmadik lett. Ekkor Senna 26-14 arányban vezette még a bajnokságot. A San Marinó-i Nagydíjtól egészen a német nagydíjig minden versenyen első lett, kivéve Monacót, ahol egy boxutcán való áthajtási büntetés miatt a negyedik helyen ért célba.

A Magyar Nagydíjon a rajtnál lefulladt motorja miatt csak 12. helyen ért célba. Belgiumban harmadik lett Hill és Michael Schumacher (Benetton) mögött. Portugáliában második lett, ám ez a helyezés már elég volt ahhoz, hogy megnyerje az 1993-as Formula–1 világbajnokságot és négyszeres világbajnok legyen. Az utolsó két nagydíjon szintén második lett. 1993-ban 99 pontot szerzett, míg Senna 73 pontjával a második lett a McLarennel. Prost ekkor már 38 éves volt, így nem volt meglepő, hogy 1993 végén visszavonult az autóversenyzéstől. Utolsó versenyén a dobogón összeölelkeztek Sennával, ezzel is jelezve, hogy a sok viharos év után végül békében búcsúznak el egymástól.

f1-live