Előzések. A NASCAR-ban több mint öt előzés történik egy versenyen. Tulajdonképpen több is egy kicsivel és ezt nem az egész versenytávra kell érteni, hanem körönként történik öt előzés. Például az idei Daytona 500-as futamon 74-szert változott az élen álló pilóta személye, bár az igaz, hogy nem mindig előzés révén, de a versenyben legalább 1 körön keresztül vezető 22 pilóta száma akkor is egészen elképesztő a Formula-1-hez képest, ahol ez gyakorlatilag majdnem a teljes mezőnyt jelenti. A múlt heti Fontanai futamon Kyle Busch öt kört ment úgy az élen, hogy a lökhárítójára az ötszörös bajnok Jimmy Johnson volt tapadva. Johnson három körrel a vége előtt vette át a vezetést, a harmadik helyen ekkor Kevin Harvick állt, a célban azonban már Harvick, Johnson, Busch volt a sorrend. Harvick könnyedén kapta el Buscht, majd három kanyarral a cél előtt Johnsont is megelőzve nyerte meg a versenyt. Az F1-ben mikor láttunk olyat, hogy öt körrel a cél előtt három pilóta csatázzon a győzelemért, úgy hogy akció is van a pályán?

Drafting. A NASCAR-ben a pilóták szó szerint néhány milliméterről képesek egymást követni, ennek az oka pedig az, hogy az autókat úgy tervezik, hogy maximálisan ki tudják használni az előttük álló versenyautó szélárnyékát. Ez sebesség előnyt ad a számukra, és élvezetes a nézők számára is az egymás mögött vonatozó autók látványa. Az F1-ben ez is másképpen van. A Formula-1-es autók rengeteg piszkos levegőt termelnek, ami nem más, mint olyan légörvény, amit a mögöttük haladó autó aerodinamikailag nem igazán tud hasznosítani, így a pilótáknak szinte lehetetlen közelről követnie az előttük álló versenyautót az F1-ben, ha a versenyző mégis túl közzel próbálja dugni a versenyautója első szárnyát az előtte haladóhoz, akkor fennáll a veszélye annak, hogy az bizony ott marad.

Bárki tud nyerni. A NASCAR futamokon rajthoz álló több mint 40 pilóta minden egyes versenyen azzal az érzéssel várhatja a rajtot, hogy ez az ő versenye lehet, és meg tudja nyerni a futamot. Elég csak a 20 éves zöldfülű Trevor Baynere gondolni, aki idén megnyerte a legendás Daytonai 500-as versenyt. A NASCAR-ban csak egy kivételes formára, vagy egy szerencsés pillanatra van szükséged és máris te vagy az, aki megszerezte a győzelmet. Ebben természetesen az is szerepet játszik, hogy az autók nagyon egyformák. Az F1-ben azonban a top csapatok és a sereghajtók között több százmillió dollár a különbség, de a középmezőnnyel kapcsolatban sem sokkal jobb a helyzet, így ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy nagyon örült esős verseny szükségeltetik ahhoz, hogy valaki esetleg a középmezőnyből is odaférkőzzön a dobogó legmagasabb fokára. Erre legutóbb a 2008-as Monzai Nagydíjon Sebastian Vettel volt képes.

A zöld, fehér, kockás zászló finis. A NASCAR-ban akkor is versenyezned kell a győzelemért, ha a cél előtt néhány, vagy akár egy körrel történik valami. A szabályok ugyanis kimondják, hogy ha sárga zászló alatt telik le a versenytáv, akkor a „romok” eltakarítása után még két további kört kell megtenniük a versenyzőknek. Az első kör a zöld zászló, az utolsó kör a fehér zászló, míg a kockás zászlóval ugye leintik majd a versenyt. Ez megengedi a pilótáknak, hogy valóban az utolsó pillanatig harcolhassanak a győzelemért. Az F1-ben azonban nincs ilyen, elég csak a 2010-es Monacói Nagydíjra gondolni, ahol a verseny 70. körben ütközött össze Jarno Trulli és Karun Chandhok, ami miatt a pályára is lépet a safety car. Az utolsó körben elengedett mezőnyben azonban Michael Schumacheren kívül mindenki szépen célba kocsikázott, a hétszeres világbajnok manőverét azonban a versenybírók szabálytalannak is találták és meg is büntették érte. Lehet, hogy az F1-ben is jól jönne két extra kör a végére?

Nincs szükség esőre. A NASCAR-nak nincs szüksége arra, hogy Bernie Ecclestonehoz hasonlóan a mesterséges esővel csempészen némi izgalmakat a futamokba. A versenyek ugyanis száraz körülmények között is izgalmasak, rengeteg előzéssel, hatalmas balesetekkel tarkítottak. Sőt mi több esőben nem is versenyeznek a NASCAR-ban. És mi a helyzet az F1-ben. Csak elég visszagondolni a 2010-es Bahreini, vagy Európa Nagydíjra. Semmire sem emlékszel? Nem csoda biztosan aludtál.

Nincs színlelés. A NASCAR-ban a pilóták nemes egyszerűséggel kimutatják a középső újukat a versenybíróknak, ha megbüntetik őket, amiért természetesen majd meg is kapják a retorziót. Ha valaki megkérdezi őket azt mondják el, amit láttak és éreztek, nincs sajtós és PR szöveg. Ha az autó … volt, akkor azt nyíltan elmondják és kimondják és azt is, hogy bizony nem ártana egy kicsit keményebben dolgozni a csapatnak. Rajt lányok sincsenek, akik a futam előtt szépen mosolyognak, a pilóták a feleségükkel, a gyerekeikkel, a családjukkal sorakoznak fel a rajtrácsra. És ezzel szemben mi a helyzet az F1-ben. Az utolsó pilóta, aki nem volt hajlandó minden esetben beállni a száguldó cirkusz sablon világába az Kimi Raikkönen volt. Ugye emlékszünk még a jégkrém incidensre? És mit kapott érte, mert az F1-ben minden a PR-ról szól.

Juan Pablo Montoya (és most Kimi Raikkönen). Montoya már a NASCAR-ban van, míg Kimi most készül oda menni. Mindketten olyan pilóták, akiket csak imádni, vagy gyűlölni lehet, de van bennük valami, ami sokakból hiányzik. Talán agresszivitás, stílus, szenvedély, és talán e miatt élmény nézni a versenyzésüket. Az F1-ben megint más a helyzet, ott az agressziót büntetik, elég csak Schumacher és Barrichello Magyar Nagydíjon történt incidensére gondolni. Pedig a versenyzés valami hasonlót jelentene. Vagy nem?

A nézők és jegyárak. Annak ellenére, hogy majdnem 40 versenyt rendeznek egy évben a NASCAR-ban, a lelátók mindig tömve vannak. És ebben a jegyáraknak is nagy szerepük van. Például a hétvégi futam a Martinsville Speedwayen 99 dollárba (18 000 forint) kerül, és ez a teljes kétnapos programra szól. Az F1-el szembeni kontraszt megint hatalmas. Az idei Angol Nagydíjon csak a vasárnapi jegyárak 62 és 129 font (18 000 és 40 000 forint) között vannak.

Ezek után vajon jól döntött Raikkönen, ha tényleg a NASCAR-ban folytatja a pályafutását?

formula.hu