Nos, ez volt a harmadik ralim Finnországban. A kilencedik helyen végeztem és először, kaptam néhány pontot a hazai versenyemen is. Ez a hétvége igazán rendben ment, de nyilván, újra megtapasztaltuk, hogy ez egy valódi trükkös rali – talán a legnehezebb mind közül.

Elég nehezen kezdtük. Talán túl óvatosak voltunk az elején. Nem találtam azt a ritmust, amit kerestem. A megfelelő sebességet csak az utolsó napon találtuk meg. A délelőtti szakaszokon különösen nagyon jónak éreztem. Nyilvánvaló, hogy 18 hónapnyi rali után most a legjobb a ritmusunk.

Szórakoztató volt versenyezni. De a mókának a Lestuu 2 szakasznál vége szakadt. Volt egy szikla az úton és amikor elértük, az felrepült, és az autó elkezdett pörögni. Volt valami védőkorlát a másik oldalon és az autó hátsó része neki ütődött, és akkor az autó első része is megütődött.

Ezután már nem volt szárnyunk, az első hiányzott, a levegő egyenesen az autó alá ment, a kanyarokban semmit sem lehetett csinálni. Nyilvánvaló, hogy nem tudtuk többé kezelni. Értelmetlen lett volna versenyezni az idővel.

Nos, tudom, hogy a problémák nélkül pár pozícióval jobban fejeztük volna be. Meg tudtuk volna előzni Henning Solberget. De ez verseny. Ezt kaptuk, nincs mód utólagos változtatásra.

A legjobb dolog az utolsó nap sebessége volt. Úgy éreztem igazán vezetek és jó ütemben, a szakaszeredmények is jók voltak.

Öt ralink volt idáig ebben az évben. Befejeztük az összeset és kaptunk néhány szép pontot is. Jó érzés, hogy az előző évhez képest jobb eredményeket érünk el minden egyes ralin.

Most itt az ideje aszfaltra váltani a kavicsos felületekről. Volt egy tesztünk a hétvégén Németországban és elkezdtünk felkészülni az új kihívásra a mi  Citröen DS3 WRC-énkkel.

www.kimiraikkonen.com

Saját fordítás! Ha elviszed tüntesd fel a forrást!